Sék it Pisti!

2 csaj is elkérte az msn címemet,de csak egy vett fel. Nem tudom melyik az és nincs kedvem beszélni vele úgyhogy képek nélkül számolok be.

Amikor anyámmal megérkeztem a Nagyvárad térre már csomóan ott voltak. 3 lepukkant csóró busz állt a parkolóban. Láttam az osztálytársaimat és azonnal felismertem azt a fiút aki 100%-ig befolyásolhatónak tűnt. Itt szeretném leszögezni,hogy Gabo bármennyire nem hiszi el(majd ha megkapja a csomagomat és megnézi a feladót akkor elhiszi!),nem az "erősebbik nem"-hez tartozom. Szóval anyámat gyorsan lekoptattam azzal,hogy fel kéne szálnom,és odamentem a gyerekhez.
-Foglalt vagy,vagy lehet melléd ülni?- kérdeztem,a lehető legelbűvölőbb mosollyal az arcomon.
-Mi...?Ja persze ülhetsz mellém!-válaszolta a befolyásolható legény.

Felszálltunk nagynehezen,erre azt mondták nincs több hely és át kell mennünk az utolsó buszra... elindultunk lefelé amikor azt mondták mennyünk hátra... Hátra is mentünk. Ültünk. Aztán odajött hozzánk az egyik osztálytársunk(lány) és igényessen leült.
A következő pillanatban feltünt a busz elején Janó,az eszméletlenül poénos gólyavezetőnk,és Heni,az eszméletlenül kedves másik gólyavezetőnk. Utánuk jött egy számomra(akkor még ...) ismeretlen gólyavezető aki névsor olvasást tartott a 9.A-soknak.
Mi hárman csak ültünk csendben. Aztán én, a HANG, az ARC, az EMBER, a LÉLEK, a HATALMAS, az EGYÉNISÉG, megszólaltam.
-Büdi ez a busz- jelentettem ki félig bájosan mosolyogva,félig "ezdebüdös" arcot vágva.
A többiek egyértettek velem. Egy ideig arról beszéltünk(1-1 szót szólva percenként),hogy milyen gagyi a busz.
Aztán átterelődött a szó arra,ki mennyire utálta a régi iskoláját meg az osztálytársait. Helyben voltunk. Amikor elmentünk Budaörs mellet megmutattam nekik a házunkat.
Már mentünk egy ideje. Hihetetlenül élveztem,hogy végre velem egy inteligenciaszinten lévő emberekkel beszélgethetek!
Aztán a buszok egy földútra kanyarodtak. Megálltak. Kész. Le kellett szálnunk egy "4 km" tábla előtt... nem számítottam ilyesmire úgyhogy nem vittem magammal kistáskát. Kellett volna. 1 órán keresztül cipelhettem magammal a sülthúsos szendvicsemet meg a 1,5 literes vizemet.
Én megúsztam annyival,hogy sétálhattam. Megmondtam,hogy eléggé fájós a bokám (valahogy nem mertem azt is megmondani,hogy 2 méter futás után már levegőt se kapok),ezért nem kellet futnom meg törpejárásban mennem.
Kb. 45 perc séta után útelágazódáshoz értünk. Elmentünk az egyik irányba,aztán mehettünk vissza mert nem arra kellett menni(pedig a gólyavezetők csak 2 éve jártak ott,nem fél évszázada). Kb. 10 percre a tábortól lepkefogásra ítéltek minket. Osztályonként kb. 2-3 ember valamennyire lelkesen ment a rétecskére és kergette a színes szárnyakkal szálló rovarokat.
És nem sokára végre megérkeztünk a szálláshelyre. Nem untatok senkit azzal,hogy 20 percen keresztül hallgattuk Anna,a legfőbb gólyavezető tájékoztató beszédét,miközben megpróbáltunk a lehető legtöbb ideig gólyaállásban maradni.
Ezután meg kellet keresni a házunkat. Minden házban 6:2 arányban voltak emberek az osztályokból. Az én szobatársaim közt 5 9.B-s volt(vagyis 5 osztálytárs) akiket röviden bemutatok(mélyelemzést 3 nap ismeretség után nem lehet írni egy emberről,pláne nem egy ilyen blogszerűségre amit ki tudja kik néznek...). Kezdeném az emeletes ágyon felettem lakó Barbival. A nevével ellentétben egyáltalán nem picsás,sőt inkább aranyos.A velünk szemben levő ágyon Stephanie(igen,tényleg így kell írni a nevét), a videóvágó, anime-imádó és Kitti a magas,kissé visszahúzodó,de alapvetően a többiekhez hasonlóan kedves lány "lakott". Mellettük balra Szilvi(ő volt aki mellénk ült a buszon) az első számú "tudományosmunkatársam" és egy alacsonyabb lány,ha jól emlékszem Zsófi(ez nehéz mert 3 Zsófi van az osztályban) pakolta ki a holmiját. Mellettünk balra a 2 A-s lány. Alexáról nem sok mindent tudtam meg,mert érthető módon ő inkább azokkal töltötte az idejét akiket már régebb óta ismert. Anna viszont igencsak barátkozós volt és elsőre eldöntötem,hogy engem bizony nem érdekel,hogy másik osztályba jár, nekem ő kell a baráti társaságomba. Bár akárhányszor mondtam neki,hogy ő igenis jófej,őszinte szerénységgel mindig azzal hárított,hogy ő csak egy átlagos lány.Összességében mindenkit megkedveltem már az első napon.

Ma ennyi fért bele. Holnap írok az első nap programjairól,eseményeiről,aztán tovább...